Hogyan lehet nagy kár a “spórolásból”, avagy olcsó húsnak híg a leve…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a 2008-as nagy válság.
Sok cégnek el kellett gondolkodnia azon, mit is tehetne költségei hatékony lefaragásáért.
Ez valóban életbevágóan fontos és halaszthatatlan feladat volt minden cég számára, aki csak talpon akart maradni e valóban nehéz időkben, amikor a termékeik utáni kereslet egyszerre szűkült össze a bank költségek egekbe szökésével és az árfolyamok kedvezőtlen változásával. A már-már slágernek számító költségcsökkentésre több lehetőség is kínálkozott:
Az egyik ötletük a formaruha-munkaruha költségek csökkentése.
Logikusan is hangzik, hiszen egy többezres cégnél ez már elég látványos tétel lehet, különösen akkor, ha nem csak egy átlagos fehér ing, fekete nadrágról van szó, hanem egy olyan ruházatról, amely nélkül hozzá sem lehet fogni a gyártáshoz.
A precíziós műszerek gyártásához használt ESP ruházat tipikusan ilyen: kötelező a viselése ahhoz, hogy a termékek megfelelő minőségűek legyenek.
Sőt, meghatározott időszakonként komoly – erre szakosodott – laboratóriumokban le is kell tesztelni, hogy a hordás, tisztítás során megmaradtak-e és mennyiben, a ruházat termelés számára nélkülözhetetlen tulajdonságai.
Dehát a takarékossági kényszer nagy úr.
Különösen, ha egyetlen húzással milliókat meg lehet takarítani, ráadásul úgy, hogy látszatra szinte semmi nem változik.
A cég úgy döntött, hogy lecseréli az addig évek óta bevált és jól teljesítő céget és munkaruházatot
egy olcsóbb, Távol Keletről származó alternatívával.
Sajnos azonban az olcsóbb nem mindig jobb is.
Az új ruházatból elkezdtek hullani az ESP tulajdonságot biztosító fémszálacskák….
Több napnyi termelés ment veszendőbe. Az okozott kár egyetlen napon is sokszorosa volt a régi, „drága” ruházat több évnyi költségénél…
Tanulság: időnként a drágább az olcsóbb.
